Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Somogyváry Gyula - A Napraforgó Dala

2012.04.21

 

A napraforgó dala

Te vagy a Nap, én csupán száraz kóró,
de feléd fordul kolduskoronám.
Te vagy a fény - nekem árnyékom sincsen,
hogyha sugárod nem ragyog reám.

Te vagy a nap s én mostoha növény,
virágom van, de nem vagyok virág,
sudár derékkal nyújtózom az égnek,
de nem vállalnak öccsüknek a fák.

Testvérem nincs. Magam vagyok csupán,
rokontalan, de szívós, furcsa lény:
mit bánom én, ha sivatagban állok,
csak fény legyen ott, áldott, drága fény!

Sívó homok, vagy perzselt szikes tájék,
oly mindegy nékem: köt a gyökerem,
de elhervadok, ha te nem ragyogsz rám,
mert sorsom ez a napfény-szerelem.

Örök igézet ős rabja vagyok,
csak hűségem van, hűség, semmi más
s imádság nékem ez a néma mámor,
ez a szüntelen feléd-fordulás.

Mit bánom én, ha tarka ruhám nincsen,
se bársonyszirmom, se hűs illatom,
enyém az ég, föld s enyém minden élet:
csak ragyogj én rám, tündöklő Napom!

Somogyváry Gyula

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.