Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vesztes és győztes

2012.03.04

 Üzenet kedves költő barátomnak!

 

Vesztes és győztes

 

Fűzfa poétának mindenki állhat

Szólhat és fedezi sok bűnnek málháját

Szólhat sokak vélt igazán,

Mégsem látja szólt vétkei vélt igazát.

Csak beszél bele a vak  világba,

társát soha meg nem találja,

mert igaz ember a hitéből él,

nem süket gondolati,

sem vágyott vak vágyai,

éltetik.

Parázna vak frigy nem élteti,

csak amit e lélek mond neki,

az helyezi helyére dolgait.

Látó szemeid és halló füleid vannak néked,

mégsem találod igazi részed,

ebben a süket világban.

Szólasz sértődöttség mocsarán,

velejed egésze odalát,

ha szemed kinyitod.

Láss , ne csak nézz,

mert amit látsz csak a tiéd,

fundamentumod legyen az észé,

mig nem lészel egészen késszé,

torony mely világit tenger árján,

vezet oda ahol még nem járván,

teszed eszed helyére.

Fáj a kritika? Engem nem bánt,

Tanulj együtt azokkal akit nem bánt,

az ami minden ember sajátja,

ha gondolatit nem bántja

senki.

Noszogatlak én mert látom a jövőt,

a gondot elfeledő gondot űzőt,

tanulni csak nagy arc üldözheti,

érzésidet senki nem elveheti,

mégis büszkeség terhe nyom,

oda ahol vár a sárga gyom,

lehetsz vele.

Kell-é a nagy dicsőség,

mely igaz és értő költőt elkisér,

élte végéig.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.